Tesla, a villamosmérnök példaképe
Egy konnektor. Minden nap látunk ilyet, bármerre is nézünk. Nem kell villamosmérnöknek lenni ahhoz, hogy tudjuk: ez a kis szerkezet szolgáltat nekünk áramot. De milyen áram is ez pontosan? Kinek is köszönhetjük a folyamatos áramellátás kényelmét?
A történet 1856. júliusában kezdődik, amikor is megszületett a briliáns feltaláló, gépész-, és villamosmérnök Nikola Tesla, akinek a nevéhez fűződik első sorban civilizációnk váltakozó áramon alapuló energiaellátásának biztosítása. Rengetegen gondolják úgy, hogy ő az igazi atyja a modern elektromos korszaknak. Az ő nevéhez kötik még a többfázisú villamos hálózatot, a váltakozó motort, az energia vezeték nélküli továbbításának elméletét, az energiatakarékos világítást, a távirányítást, a rádiót, és nem utolsó sorban a naperőművet és más megújuló energiaforrás alapján működő berendezéseket. Munkássága nagymértékben járult hozzá a második ipari forradalomhoz, és jelentős befolyással bírt jelenkori gazdasági és társadalmi életünkre.
Az ifjú villamosmérnök
Tesla mérnöki érdeklődését édesanyjától örökölte, aki maga is talált fel apróbb háztartásbeli szerkezeteket, míg a kis Tesla felcseperedett. Már gyermekkorában kiütköztek egyedülálló képességei, egész könyveket volt képes megtanulni vizuális memóriája segítségével. Édesapja ortodox pap lévén szívesebben látta volna fiát is reverendában, de Tesla, mindenki nagy szerencséjére, ragaszkodott a mérnöki pályához. 19 évesen el is kezdte gépészmérnöki tanulmányait az Osztrák Politechnikumban, Grazban, majd az 1870-es években Prágában is tanult. Innen költözött át Budapestre, hogy főmérnöki állásban munkálkodhasson a Puskás Tivadar-féle telefonközpont fejlesztésén 1881-ben.
Itt találta fel a telefonkihangosítót, ami tulajdonképpen az első hangszóróként funkcionált. Már ebben az időben is sokat foglalkozott a váltakozóáramú motor gondolatával. Mivel az európai lehetőségek rendkívüli módon beszűköltek számára, és több évnyi próbálkozás után sem sikerült szabadalmaztatni mérnöki találmányait, 28 évesen úgy döntött, hogy a villanykörtét feltaláló Edisonnál próbál szerencsét Amerikában.
1884-ben érkezett az Egyesül Államokba Edisonhoz egy bőrönddel és egy ajánlólevéllel Puskás Tivadartól. Ebben az időben Edison már világhírnévnek örvendett, mint feltaláló és üzleti mágnás, akinek a DC-n (egyenáramon) alapuló elektromos munkái már standardizálódtak Amerika szerte. Tesla villamosmérnökként kezdte el Edisonnál karrierjét, és vállvetve fejlesztették az üzem egyenáramú motorjait és gépeit, mígnem kiderült, hogy az Edison által felajánlott 50 000 dolláros összeg Tesla munkálataiért csupán az amerikai humor részét képezte. Majd Tesla megalázottságánál fogva felmondott, és elhatározta, hogy eladja a váltakozó áramú dinamóját és motorját a Westinghouse Vállalatnak. Így vette kezdetét az Áramok Háborúja (erről részletesebben itt olvashat).
Tesla a szabadalmi jogokért 220 ezer dollárt kapott (körülbelül 60 millió forintnak felelt ez meg abban az időben). Ő tette lehetővé, hogy a Westinghouse Vállalat vízzel hajtott erőművet építhessen a Niagara vízeséshez, amellyel sikerült megoldani New York áramellátását. Ez volt az Egyesült Államok első AC vízerőműve, ami méltán vált világhírűvé. Innen kezdve fokozatosan terjedt el a váltakozó áram világszerte, mígnem az energiaellátás alappillérévé vált.
A váltakozó áramon kívül pályafutása során Tesla számtalan egyéb találmányt is felfedezett (beleértve a dinamót és az indukciós motort is), amik alapjaiban változtatták meg a villamosmérnöki tudományt. Ő is kulcsszerepet játszott a radartechnika, a röntgentechnika, a távirányító és a forgó mágneses mező felfedezésében.
A kegyvesztett Tesla
A vezeték nélküli energiaátvitel elméletétől megszállva, 1900 körül a tehetséges villamosmérnök belekezdett legmerészebb ötletének megvalósításába: egy vezeték nélküli kommunikációs rendszert tervezett kiépíteni, ami szabad információ áramlást, és ingyenes energiaellátást biztosította volna egy hatalmas villamos tornyon keresztül. Ha sikerült volna a terve, akkor ma minden bizonnyal teljesen más társadalmi, és gazdasági képpel rendelkezne világunk. Azonban mindez végül nem valósult meg, és befektetők hiányában Tesla kénytelen volt csődöt jelenteni.
Idegösszeroppanása után Tesla végül visszatért munkájához, főleg tanácsadóként dolgozott. De ahogy telt-múlt az idő, ötletei fokozatosan egyre szeszélyesebbé váltak. Személyisége is egyre inkább befelé fordulóbbá kezdett válni, és különcségét még jobban kiemelte a central parki galambok felett való rögeszmés atyáskodása.
A szegény, remete villamosmérnök 1943. január 7-én halt meg, 86 évesen New Yorkban, ahol közel 60 évig élt. Hagyatéka viszont vitathatatlan, és korszakalkotó. Még ha ezt életében nem is sikerült tudatosítania, hiszen saját felfedezéséért, a rádióért is például Marconi kapott Nobel díjat (Tesla halála után azonban a bíróság kiderítette, hogy valójában Tesla már jóval Marconi előtt szabadalmaztatni próbálta felfedezését).